– mentális hatás
– gondolatok futás közben
– stressz, jelenlét, lelassulás
– „fejben dől el” típusú tartalom
A futás egyszer véget ér.
Megállsz, leáll az óra is és elindulsz hazafelé.
Kívülről nézve ennyi, de valami nem áll meg.
A légzés lassan visszaáll.
A pulzus csökken.
A tested megnyugszik.
És közben valami más is történik.
A futás után kezdődik valami részletei…Az eleje időnként talán nehéz. A test még ellenáll, a légzés kapkodó, nem állt még össze a rendszer. A napi gondolatok néha még ott maradtak a fejben.
Aztán elindulsz.
De még nem érkeztél meg.
Van az a pillanat, amikor már egész nap benned van valami.
Feszültség, kapkodás, és félbehagyott gondolatok.
És ilyenkor jön a döntés, vagy a lehetőség:
Elmegyek futni 🏃🏼♂️➡️
Felveszed a cipőt, elindulsz és már pörög is a lábad.
De a fejed… még ott marad.
Nem a futás közben kezdődik – hanem mielőtt elindulsz részletei…Volt idő, amikor minden futásnál néztem a tempót.
Gyorsabb voltam-e, mint tegnap, jobb lett-e az átlag, haladok-e és így tovább.
Mert valahol azt tanultuk meg, hogy a futás fejlődés.
A fejlődés pedig gyorsulás.
És ha nem gyorsulsz… akkor valamit nem csinálsz jól.
Nem kell mindig gyorsabbnak lenni részletei…Régen azt hittem, hogy futni leginkább szép időben érdemes.
Napsütés, kellemes hőmérséklet, ideális körülmények.
Aztán idővel rájöttem, hogy a futás nem csak ilyenkor működik.
Sőt, néha pont a kevésbé ideális körülmények adják a legtöbbet.
Persze azért van határ.
Nem mindenáron megyek ki.
Sokszor kérdezik tőlem: miért futsz?
A válasz elsőre egyszerűnek tűnik. De ha őszinte akarok lenni, az évek alatt sokszor változott.
A futás nálam nem egy nagy elhatározással kezdődött.
Hanem kíváncsisággal.
Sokan gondolják úgy, hogy a futás csak egy sport.
Felveszed a cipőt, kimész, lefutod a távot, hazamész.
Nekem ennél sokkal több lett.
A futás számomra nem teljesítménylista, nem kilométergyűjtés, nem verseny másokkal. Sokkal inkább egy kapcsolódás – a testemhez, a gondolataimhoz és ahhoz a közeghez, amiben mozgok.
Egészen más érzés aszfalton futni, mint erdei ösvényen.
Más a levegő.
Más a ritmus.
Más a belső csend.
Az erdő nem csak díszlet.
Mikroklímája van, illatai vannak, tere van a gondolatoknak.
Sokszor észrevettem, hogy egy nehezebb nap után nem a tempó számít, hanem az, hogy hol futok.
Volt idő, amikor azt hittem, a fejlődéshez mindig többet kell beletenni. Gyorsabban, hosszabban, keményebben.
Ma már tudom:
a fejlődés sokszor a visszavételben van.
Figyelni a test jelzéseire.
Teret adni a regenerációnak.
Nem mindig nyomni – néha engedni.
Több mint 13 éve része az életemnek a DXN ganodermás kávé és más termékei. Nem azért, mert „működniük kell”, hanem mert nekem működnek.
Nem túlpörgetnek.
Nem ígérnek azonnali megoldást.
Hanem segítenek abban, hogy stabilabb legyen az alap.
És amikor futsz, az alap számít igazán.
Volt már olyan futásod, amikor a tested bírta volna, de fejben elfáradtál?
Nekem igen.
És fordítva is.
A futás megtanított arra, hogy a mentális állapot legalább annyira fontos, mint az izommunka. Néha egy csendes erdei kör többet ad, mint egy kemény edzés.
A Reishirunner nem egy módszer.
Nem egy edzésterv.
Egy szemlélet:
Ez a blog erről szól majd.
Ha:
akkor maradj.
Ez csak a kezdet.
