Van az a pillanat, amikor már egész nap benned van valami.
Feszültség, kapkodás, és félbehagyott gondolatok.
És ilyenkor jön a döntés, vagy a lehetőség:
Elmegyek futni 🏃🏼♂️➡️
Felveszed a cipőt, elindulsz és már pörög is a lábad.
De a fejed… még ott marad.
Nem mindegy, honnan indulsz
Sokáig azt hittem, hogy a futás majd „megoldja”.
Hogy elég elindulni, és útközben minden a helyére kerül.
Néha így van, sokszor azonban nem.
Volt már olyan futásom, amikor:
gyors voltam
megvolt a táv
minden „rendben” volt
és mégis… valahogy nem érkeztem meg.
És volt olyan is, amikor:
lassan indultam
nem volt cél
nem volt tempó
és mégis… teljesen más lett az egész.
A különbség nem a futásban volt.
Hanem abban, hogy milyen állapotból indultam el.
A futás előtti 2 perc
Nem kell nagy dolgokra gondolni.
Nem rutin.
Nem szabály.
Nem „módszer”.
Csak egy rövid megállás.
Nálam ez néha ennyi:
megállok indulás előtt
nem nyúlok a telefonomhoz
veszek 2–3 mély levegőt
és csak figyelek.
A testemre.
A feszültségre.
Arra, ami bennem van.
Nem akarom megváltoztatni.
Csak észreveszem.
És ez már elég.
Nem menekülés – átmenet
Amikor így indulok el, a futás nem „megoldás” lesz, hanem átmenet.
Nem viszem magammal ugyanazzal az állapottal a napot.
És nem is akarom ott hagyni erőből.
Valahogy… helyet kap.
És ettől a mozgás is más lesz.
Nem kell rögtön tempót találni.
Nem kell bizonyítani.
Nem kell „jól futni”.
Csak futni.
Az első kilométer nem a teljesítményről szól
Régen az eleje mindig arról szólt, hogy:
milyen a tempó
milyen az érzés
„ma milyen lesz”
Ma már inkább arról:
megérkezem-e közben?
Sokszor az első pár perc még darabos.
Szétesett.
Zajos.
De ha hagyom… akkor összeáll.
És nem azért, mert jobban nyomom.
Hanem mert hagyok időt.
Nem mindent ott kell megoldani
Rájöttem, hogy nem az indulás pillanatában kell „rendbe tenni” magam.
Nem kell erőltetni az energiát.
Nem kell rákapcsolni.
Sokkal többet számít, hogy:
hogyan alszom
hogyan töltődöm
mivel támogatom a szervezetem hosszú távon
Nálam ebben régóta jelen van a természetes támogatás is.
Nem azért, hogy „adjon valamit” azonnal.
Hanem hogy stabilabb legyen az alap, amit reggel teszek le.
És ha az alap rendben van, a futás indulása is könnyebb.
Lehet, hogy nem a futáson múlik
Néha nem a táv számít.
Nem a tempó.
Nem az edzésterv.
Hanem az a pár perc előtte.
Hogy:
észreveszed-e, milyen állapotban vagy
adsz-e egy kis teret magadnak
nem rohansz-e bele ugyanazzal a lendülettel
Mert lehet, hogy a futás nem ott kezdődik, amikor megindul a lábad.
Hanem akkor, amikor végre egy pillanatra megállsz.
Figyeld meg legközelebb
Amikor legközelebb futni indulsz, ne siess rögtön.
Állj meg egy pillanatra.
És csak figyeld meg: honnan indulsz el.
Lehet, hogy ez többet változtat, mint maga a futás.