Volt már olyan időszakom, amikor új edzéstervet kerestem.
Gyorsabbat, hatékonyabbat, "jobban működőt”. Mintha a fejlődés kulcsa egy PDF-ben lenne. Pedig nem az edzésterv hiányzott.
Hanem én.
Futni – de hol vagy közben?
Elindulsz: óra elindít - tempó rendben- pulzus a zónában.
Azonban közben fejben már máshol jársz, egy tegnapi beszélgetésen, vagy azon, hogy mit kell még megoldani.
A tested fut, de te nem vagy ott.
Sokáig észre sem vettem ezt.
Azt hittem, attól fejlődöm, hogy lefutom, amit kiírtam magamnak.
Mára eljutottam oda, hogy nem minden lefutott kilométer épít.
A jelenlét más minőség
Amikor figyelek a légzésemre, a talajra a talpam alatt, a vállam feszültségére és a gondolataim irányára, akkor az egy teljesen más futás.
Lehet, hogy lassabb, de mélyebb.
Nem csak a test dolgozik – hanem az idegrendszer is rendeződik.
És ez hosszú távon többet számít, mint 10 másodperc a tempón.
A rendszer nem elég
Szeretem a rendszert. Szeretem, hogy van napja a futásnak. Van ideje, van ritmusa.
De rájöttem: a rendszer keret.
A minőséget az adja, hogy hogyan vagyok benne.
Ha csak végrehajtok, az fegyelem.
Ha jelen vagyok, az már tudatosság.
És a kettő együtt az, ami formál.
Futás mint visszakapcsolás
A hétköznapokban folyamatos inger alatt élünk: értesítések, zaj, döntések, információk tömkelege.
A futás lehet még egy inger - vagy lehet egy visszakapcsolás.
Nem menekülés, nem teljesítménykényszer, hanem megérkezés: Önmagamhoz.
Lehet, hogy nem új terv kell
Lehet, hogy nem több edzés kell, vagy új cipő. Nem új módszer, hanem az, hogy legközelebb, amikor elindulsz: ne csak fuss.
Hanem legyél is ott.
Ez az apró különbség észrevehetően átír mindent.