Régen azt hittem, hogy futni leginkább szép időben érdemes.
Napsütés, kellemes hőmérséklet, ideális körülmények.
Aztán idővel rájöttem, hogy a futás nem csak ilyenkor működik.
Sőt, néha pont a kevésbé ideális körülmények adják a legtöbbet.
Persze azért van határ.
Nem mindenáron megyek ki.
Van egy furcsa ellentmondás a futásaimban.
A legtöbbször aszfalton futok.
Egyszerűen azért, mert ez van közel. Az erdő körülbelül 2 kilométerre van, ráadásul emelkedőn kell felkapaszkodni. És őszintén… sokszor lusta vagyok hozzá.
Sokszor kérdezik tőlem: miért futsz?
A válasz elsőre egyszerűnek tűnik. De ha őszinte akarok lenni, az évek alatt sokszor változott.
A futás nálam nem egy nagy elhatározással kezdődött.
Hanem kíváncsisággal.
